hajnóczy péter :
pókfonál
A szekér
A festő mozdulatlanul nézi a képet. A cserjésben kanyargó keskeny földúton szekér csikorog, a lópaták lassan, egyenletesen dobbannak a földön. A képen csak egy rövid, éles kanyart követő útszakasz látható, amelyet szúrós, apró levelű bokrok határolnak. Az egyik levélen apró, szürke pók alszik.
A kocsis mellére bukott fejjel horkol a bakon, a csuklójára tekert gyeplő - a ló lassan, bólogatva lépked - ütemesen megereszkedik, megfeszül. A ló megáll a fiú előtt. A kocsis megrázkódik a bakon; összehúzott szemmel méregeti a fiút. A fiú lassan előrenyújtja a kezét: alamizsnát kér. A kocsis felkapja az ostort, és a fiú felé sújt. Az felkiált, karját arca elé kapja. A férfi kiront a cserjésből, kezében revolver. Két kurta csattanás. A kocsis kicsit felemelkedik az ülésről, melléhez rántja a kezét, lassan oldalt dől, az útra zuhan. Az asszony már ott áll a tetemnél. A fiú segít: lábait megragadva a cserjésbe vonszolják a hullát. A férfi fölpattan a bakra, és az ostort suhogtatva a bokrok közé hajt. Leugrik a szekérről, előrántja a revolvert, s a füle mögött fejbe lövi a lovat. A tetemhez lép, kést ránt elő, a ló hasába csapja. Az asszony és a fiú a férfi háta mögé lopakodik. A férfi mélyen a ló hasába nyúl, kivágja a máját.
Sarkukra kuporodva falnak. Amit már nem tudnak megenni, a földre hajítják. A férfi lassan feláll, a bokrok közé löki a fiút. Az asszonyhoz lép, a földre rántja, a mellébe markol.
A kocsis
Széles csíkot tépek az ingemből, a vízbe mártom a vászoncsíkot, lemosom, óvatosan bekötözöm a sebet. Váltamra terítem a bekecset, az inget összehajtogatom, zsebre gyűröm. Megtapogatom a tekercs alatt a kötést, leülök a patakparton egy fa mellé. Megtapogatom a kötést. Markomba szorítok egy kavicsot, nézem a vizet. Megnyalom a szám, a kötésre sandítok, összehúzom mellemen a bekecset. Vékony ágdarab úszik, lebeg a vízen. Megcélzóm az ágdarabot, elhajítom a kavicsot. Csobban a víz. A földre nyúlok, markomba szorítok egy kavicsot, az ágdarab felé hajítom. Csobban a víz; nevetni kezdek. Egyre hangosabban nevetek, a térdemet csapkodom, szememből könny csurog. Az ágdarab lassan lebeg, úszik a vízen. Megtapogatom a kötést. Markomba szorítok egy kavicsot, nézem a vizet. Széthajtom mellemen a bekecset, a kötésre sandítok. Indulnom kell, hogy hazaérjek napnyugta előtt. Lábam elé ejtem a kavicsot, nézem a vizet. Megtapogatom a kötést. A földre nyúlok, markomba szorítok egy kavicsot. Lassan felemelem a karom, megcélzóm az ágdarabot, elhajítom a kavicsot. Csobban a víz. Nevetni kezdek. Egyre erősebben és hangosabban nevetek, a térdemet csapkodom, összeharapom a szám, könnyes szemmel a kötésre sandítok. Szedni kell a lábam, hogy napvilágnál hazaérjek. Megtapogatom a kötést. Markomba szorítok egy kavicsot, nézem a vizet. Megcélzóm az ágdarabot, elhajítom a kavicsot. Csobban a víz az ág mellett. Nevetni kezdek: megpróbálom visszafojtani a nevetést. Hosszú utat kell megjárnom alkonyaiig - semmi okom a nevetésre! Ütemesen rázkódik a vállam, könnyes szemmel csapkodom a térdem, óvatosan megtapogatom a kötést. Nézem a vizet. Az ágdarab csaknem egy helyben úszik, lebeg. Ha egy kaviccsal megdobnám az ágdarabot ... Összeharapom a szám: megpróbálom visszafojtani a hangos nevetést.
A férfi
Földre dobom a bakancsom, megmarkolom a faágat, kapaszkodni kezdek a fészek felé. Karnyújtásnyira a fészektől megvetem a lábam egy ágvillában, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Apró, barna madár csap ki a fészekből, csőrével a kezemhez vág. A fatörzshöz simulok, nézem a madarat: lassan, egyenletesen körözni kezd a fészek fölött. Talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. A madár lecsap, csőrével a kezemhez vág. Elkapom a kezem, összehúzott szemmel nézem a madarat. Lassan, egyenletesen köröz a fészek fölött. Talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, megragadok és letörök egy hosszú, vékony ágat. A fatörzsnek vetem a hátam, letépkedem az ágról a hajtásokat. Megmarkolom a vesszőt, a talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, hátammal a fatörzshöz simulok. A madár lassan, egyenletesen köröz a fészek fölött. Visszafojtom a lélegzetem, fölemelem a vesszőt, a madár felé sújtok. Vékony, éles hang, megzörren a lomb, tompa puffanás. Eldobom a vesszőt, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm az apró, kékesszürke tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, megvetem a lábam, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe. Óvatosan feltöröm a tojást, talpammal kitapogatom az ágvillát, kiiszom a tojást. Elhajítom a tojáshéjat, hátammal a fatörzshöz simulok, belenyúlok a fészekbe, lassan visszahúzom a kezem. Megmarkolok egy vastag faágat, óvatosan mászni kezdek lefelé.
Az asszony
Elszököm, a városba megyek, fiatal vagyok, kellek még a férfiaknak! Nagy, mérges kelés van az arcomon. Megtapogatom a kelést. Keresek valami gyógyító füvet, hogy kiszívja a rossz vért. De először mosdanom kell: tetőtől talpig megmosdanom, ki kell mosnom a ruhám, az ingem. Járom az erdőt, vizet, patakot keresek. Gázolok az avarban, megtapogatom a kelést az arcomon. Pókháló csillog a bokorágak közt. A bokorhoz lépek, óvatosan tépni kezdem az ágakról a pókhálót, ráköpök, erősen a kelésre szorítom. Fáj, lüktet a kelés, nemsokára kifakad. Kék szirmú kis virágot pillantok meg a bokor alján, letépem, a hajamba tűzöm, bal kezemmel erősen szorítom a pókhálót a kelésre. Patakhoz érek. Levetkőzöm, ruhámat egy lapos kőre hajtogatom: a kelés lassan, ütemesen lüktet. A földre dobom a pókhálót. Óvatosan a vízbe lépkedek, összeszorítom a fogam, beleguggolok a vízbe. Mosakodni kezdek. Homokkal dörzsölöm a vállam, a mellem. Lemosom a homokot, a lapos kőhöz lépek, nekilátok a mosásnak. Gyors, ütemes mozdulatokkal dolgozom, arcomon lüktet és feszül a kelés. A bokorágakra terítem a ruhát. Arcomba tűz a nap, elfordítom a fejem. Megigazítom az ágakra terített ruhát, megtapogatom az arcom. Mutatóujjam hegyével óvatosan megnyomom a kelést. Beharapom a szám: két hüvelykujjam közé szorítom, teljes erőmmel nyomom a kelést, míg szivárogni nem kezd a rossz vér. Lemosom az arcom a patakban. Arcomba simítom a hajam, hogy eltakarja a kelést. A bokorhoz lépek, megtapogatom a ruhát, felöltözöm. összekucorodva, csukott szemmel fekszem a földön, alig hallom az úton a távolodó szekér zörgését. Óvatosan megtapogatom az arcom: sima és hűvös. Felülök, hátrasimítom a hajam.
A fiú
Füvet rágok, nézem a kék bogarat: egy bokorlevélen napozik. Behunyom a szemem, nyújtózkodni kezdek, rágom a füvet. Kinyitom a szemem: a kék bogár mozdulatlanul ül a levélen. Könyökre támaszkodom, hátradőlök, leharapok egy darabot a fűszálból, a földre köpöm. A bogár mozdulatlanul ül a levélen. Rágom a füvet, könyökömre támaszkodva, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Arcomba tűz a nap. Közelebb ülök a bokorhoz, megvakarom a hasam. Leharapok egy darabot a fűszálból, a földre köpöm. Nézem a bogarat. Lassan a levél felé nyúlok, megérintem a bogarat. Kissé odébb moccan a levélen. Rágom a füvet, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Elkapom a szemem a bogárról, arcom elé emelem a mutatóujjam. Leengedem az ujjam, a földre köpöm a füvet, megvakarom a hasam. A bogár mozdulatlanul ül a levélen. Leharapok a fűszálból egy darabot, a földre köpöm. Rágom a füvet, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Lassan a levél felé nyúlok, mutatóujjammal megérintem a bogarat. Kissé odébb moccan a levélen. Rágom a füvet, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Elkapom a szemem a bogárról, arcom elé emelem a mutatóujjam. Leengedem az ujjam, összehúzott szemmel nézem a bogarat, megvakarom a hasam. A bogár mozdulatlanul ül a levélen. Leharapok a fűszálból egy darabot, a földre köpöm. Rágom a füvet, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Lassan a levél felé nyúlok, mutatóujjammal megérintem a bogarat. Kissé odébb moccan a levélen. Rágom a füvet, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Elkapom a szemem a bogárról, arcom elé emelem a mutatóujjam. Leengedem az ujjam, összehúzott szemmel nézem a bogarat, megvakarom a hasam. A bogár mozdulatlanul ül a levélen. Leharapok a fűszálból egy darabot, a földre köpöm. Rágom a füvet, összehúzott szemmel nézem a bogarat. Lassan a levél felé nyúlok, a földre pöccintem a bogarat, belenyomom az ujjam. Rágom a füvet, nadrágomba törlőm az ujjam, nézem a bogarat. Leharapok a fűszálból egy darabot, a földre köpöm. Nézem a lombrésen át a földutat.
Éjszaka
A festő előrehajol: arcával csaknem megérinti a képet. A férfi a bokrok közé lép, kigombolja a nadrágját, vizelni kezd. A fiú összekucorodva alszik a földre terített, vastag bekecsen. Az asszony szétvetett lábbal ül a fiú mellett, a bokáját vakarja. Apró, szürke pókot pillant meg az egyik bokorlevélen. Abbahagyja a vakarózást, összehúzott szemmel nézi a pókot, a levél felé nyúl. A pók mozdulatlanul ül a levélen. Az asszony beszívja az ajkát, lassan visszahúzza a kezét. A férfi kilép a bokrok közül, leül az asszony mellé. Ásít, összehúzza mellén a kabátot, lassan hanyatt fekszik. A holdfényben vékony, csillogó pókfonál ereszkedik az alvók fölé. A festő előredőlve nézi a mozdulatlan, csillogó fonalat. Belép a képbe, lassan lépked az ösvényen a cserjés felé.