Kolombusz

 

"In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi"

így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni. 

A könyvben szél lapoz. Otthagyja, másra gondol,

fölötte feszes, nagykarmu ég dorombol.

 

Kolumbusz szétvetett lábakkal áll s az éjben

négy lázadó kuporg az árbocok tövében,

s hintál a nagy hajó és zeng a sok vitorla.

 

Tévedne Rodrigo? Lehet... S szűk lesz a torka.

De hát a fűcsomók nem földközelt mutatnak? 

és láttam én magam, madárraj szállt nyugatnak,

tegnap meg egy galamb.

 

S "föld! föld!" - üvölt a hang.

És péntek volt, két óra és sötét a hajnal,

"Laudetur" - mormolták s álltak levett kalappal.