Máriás doktorral konzultáltunk a Proffal is, hogy egy olyan megalapozott véleménnyel birtokunkban kérjük a Főorvosnő jóváhagyását, mely vélemény  kétségen kívüli érvényességét nem fogja megkérdőjelezni.

 

Persze, mi is kíváncsiak voltunk az Öreg véleményére, mindamellett, hogy ő semmit sem tudott arról, hogy én titokban (de nem is titokban, mert itt is írok erről!) magamon kipróbálva helyeztem üzembe a Biopulsar Reflexograph aura-fényképezőgépet, és két, egymástól tejesen eltérő eredményt kaptam (egyiket az állítólagos Transzmán elnökről, meg egy másik nyomatot is).

 

A garanciára vonatkozó panaszlevelet már elküldtük a Galoff-féle cégnek, mi, illetve én, azért kíváncsiak voltunk/voltam, hogy ha ez a bizonyosan fals eredmény, hogyan állhatott elő, egy ilyen pontos (és drága) készülék esetében, mint a Galo f-féle aurasisak, amit mindegyszerűen csak aurahegesztőnek szoktak hívni.

 

Az Öreg a semmitől való félelemről, az aurasisak által regisztrált agyi elektromos tevékenységben beálló űrről beszélt, ami, szerinte a homloklebeny és halántéklebeny közötti összeköttetés működészavara, belekalkulálva a temporális areákat is.

 

Ezek után már kicsinykét érthetőbben folytatta.

 

- Ez olyan nálad, mint egy sóvárgás, mint egy drogaddikció, mondta nekem az Öreg.

 

- Minden emberben van egy isten alakú vákuum,motyogta maga elé nekem, bár aki ezt előszőr mondta, nem gondolta következetesen végig, mondta Kertész.

 

Az ezt követő suttogott, alig hallható, de általam megsejtett szavaival nagyon közel jutott hozzám.

 

- A másik embertől, a haláltól és saját magunktól félünk. Így, vagy üressé tesszük az agyunkat, vagy sóvárgunk. Ha sóvárogsz valami, valaki után, az az illúziód, hogy nem vagy egyedül és képzelheted, hogy legyőzted a  horror vacuit, mondta Kertész professzor nekem.

 

Én nem válaszoltam. Úgysem hallotta volna a füldugóitól. Meg nem is akartam neki megmutatni azt a másik auralenyomatot  amelyből rájöhetett volna a sóvárgásom tárgyára.

 

(Lejegyezte Boreal)